Chopin: Fantaisie Impromptue

Dsida Jen� 

 (1907-1938) 

Dsida Jen� �sszes k�ltem�nye Ha verskedvel� ember Dsida-k�ltem�nyeket olvas, hajland� megfeledkezni mindenki m�sr�l, �s el sem tudja k�pzelni, hogy egy�ltal�n lehet enn�l szebb, finomabb, t�k�letesebb k�lt�szet. Nem, nem volt v�laszad�, nem volt ir�nyt mutat�, t�megeket helyes t�rt�nelmi �tra vez�rl� l�ngelme, nem volt k�lt�szet�vel egyben t�rt�nelmi alak. Val�j�ban amolyan kismester volt, de micsoda mester! Tal�n �gy mondhatn�nk, hogy a leg�ri�sabb a kicsinyek k�z�tt; a meghitt mag�n�lm�nyek, a jelent�ktelen apr�s�gok zsenije, a format�k�ly mesterj�t�kosa. Ki lehet mutatni sz�vegkritikai elemz�ssel, hogy Kosztol�nyi �s T�th �rp�d mennyire hatottak r�. Azt is el lehet magyar�zni, hogy k�lt�szet�nek java r�sze jelent�ktelen apr�s�gokr�l sz�l. De... de mik�zben az ember Dsida-verseket olvas, nem is jutnak esz�be eszt�tikai vagy irodalomtudom�nyi k�rd�sek, hanem a l�lek egy�tt hull�mzik a sorok dallam�val, �rz�ki �r�mmel hallgatja az �sszecseng� r�meket, legsz�vesebben a maga szerelm�nek mondan� el azokat a szavakat, amelyeket Dsida Jen� Viol�nak vagy Viol�r�l mondott, vele egy�tt t�nfereg erd�ben-mez�ben, �s elj�tszogatna a k�lt� kuty�j�val. Szigor�, szakszer� kritikus azt is mondhatn�, hogy ez a vitathatatlanul nagyon tehets�ges �s sajn�latosan fiatalkorban meghalt erd�lyi k�lt� vil�g�let�ben k�zhelyekr�l �rt. Igen �m, de ezek a k�zhelyek: szerelem, term�szet, egy�tt�rz�s a szenved�kkel, �r�m olyan jelent�ktelen kellemetess�gek miatt, mint �ld�g�lni egy havasi vend�gl�ben, s�t�lgatni egy kuty�val, n�zni egy r�gyez� fa�gat. Ezek a k�zhelyek: maga a mindennapi �let. Aki ezeknek �r�l, �s �r�m�t m�sokkal is k�zli, az szebb� teszi embert�rsai �let�t is. Pet�fit�l tudjuk, hogy aki a vir�got szereti, rossz ember nem lehet. Dsida Jen�n�l aligha szerette valaki is jobban a vir�gokat. �s az olvas� valahogy �gy k�pzeli, hogy aki Dsida verseit szereti, az sem lehet rossz ember; s�t min�l t�bbet olvassa, ann�l jobb ember lesz bel�le. Ez a szel�d po�ta megtan�t gazdag lelki �let�, szel�d embernek lenni. A Szatm�rn�metiben sz�letett, �lete nagy r�sz�ben Kolozsv�rott �l� k�lt� ifj�kor�t�l kezdve sz�vbeteg volt, maga is tudta, hogy nem adatik neki hossz� �let, de lesz�m�tva n�h�ny v�gs� k�ltem�ny�t, nyoma sincs benne a hal�lv�r�s komors�g�nak. Der�sen szerette az �letet �s az irodalmat. Ha eszembe jut, �gy �rzem: nemcsak k�lt�nek volt �gysz�lv�n hib�tlan, hanem �r�kr�l �s irodalomr�l sz�l� essz�i, kritik�i is kit�n� kispr�z�k, mondataikb�l kicseng, milyen �lvezettel fogalmazott. Tizenkilenc �ves kor�ban -1926-ban -m�r versei jelentek meg kolozsv�ri lapokban. Ez id�ben m�g j�l �rezhet� az akkor vil�gdivatk�nt �szt�nz� expresszionizmus hat�sa. Szabad verseket �r, szesz�lyes gondolatt�rs�t�sokkal. A maga gyakorlat�b�l ismeri fel, hogy nem ez az � k�lt�i vil�ga. Nem gomolyg� lelk�, kifel� robban� expresszionista �, hanem a k�lvil�g �lm�nyeit sz�n- �s hang�rz�kenyen befogad� impresszionista, formavil�ga pedig a ritmusok �s r�mek boldogs�got ad� j�t�ka. Hamarosan felismeri, hogy igazi p�ld�i, mesterei a Nyugat nagy fegyelm� formam�v�szei. Nem az ut�nz�juk, hanem l�lekbeli rokonuk. Kosztol�nyi Dezs�, T�th �rp�d, nyilv�n Babits Mih�ly is �gy p�ldak�pe, hogy egyiket sem m�solja. Tal�n n�luk is szenved�lyesebben j�tszik a versform�k lehet�s�geivel. �rt�k, mondt�k m�r azt is r�la, hogy pesszimizmusra hajl� l�lek volt. Pedig csup�n ismerte a szomor�s�got, mint mag�ny�lm�nyt, a b�natos v�gyakoz�sokat, mint ahogy ezt ismeri minden valamennyire �rt�kes emberi l�lek. De ezek a b�natok nem komor�tott�k el a sz�m�ra sem a vil�got, sem a saj�t, eleve r�vidre szabott �let�t. A k�ls� �s bels� rosszak is t�m�kat adtak, amelyekkel mag�t �s m�sokat gy�ny�rk�dtetve j�tszott, olyan t�k�letes �s f�lnek kellemes form�kat tal�lva sz�mukra, amelyek l�trej�tt�kkel k�ts�gess� teszik, hogy egy ilyen alkat� k�lt�re �rv�nyes lehet-e a pesszimista jelz�. Persze, nem volt naivan optimista sem, hiszen tudata vil�gosan tartotta nyilv�n a vesz�lyekkel fenyeget� val�s�got. Gyermekkora az els� vil�gh�bor� �veiben telt, �s ha a m�sodik vil�gh�bor� kezdet�t m�r nem is �rte meg, a harmincas �vekben egyre ijeszt�bben fenyegetett vil�g�g�ssel a fasizmus. Tudta, hogy gy�l�let �s gonosz indulatok h�l�zata k�zt botladozik a j�indulat� ember. �ppen ezek el�l rejt�zik a k�lt�szet ritmus- �s r�mm�mor�ba. �s v�gs� �veiben, amikor betegs�ge is jobban k�nozza, a vil�gveszedelem is n�vekszik, verseibe is belop�zkodik a cs�ndes b�natoss�g, amely azonban sokkal jobban eml�keztet a hajdani szentimentalizmus �rzelmes vil�gf�jdalm�ra, mint a kort�rsak r�m�leteire �s szorong�saira. M�g meg is mosolyogja a k�s�rt� szomor�s�got: finom �s b�lcs humorral figyeli saj�t b�nat�t is (Hull� hajsz�lak el�gi�ja). Voltak�ppen att�l fogva, hogy az expresszionista kezdetek ut�n megtal�lja formaj�t�kos hangj�t, teh�t �gy huszon�t-huszonhat �ves kor�t�l �rett k�lt�. M�gis sz�ntelen fejl�d�st mutat r�vid k�lt�i �tja. Sorai minden �jabb k�tetben jobban f�nylenek, �rzelemgazdags�ga b�v�l �s m�ly�l, formaj�t�ka egyre brav�rosabb, �s a cs�cspontot a hal�la ut�n megjelen� v�gs� k�tetben �ri el: ez az Angyalok citer�j�n. Ennek a k�nyvnek a k�ltem�nyei jelzik a halk b�natok n�veked�s�t is, az �r�m�k teljess�g�t is. Hiszen mik�zben k�v�lr�l-bel�lr�l kopogtat a hal�l, a k�lt� harminc�ves kor�ban felemelkedhet a szerelmi m�mor mennyorsz�g�ig: feles�g�l nyeri az oly der�s �s oly m�lys�ges �h�tattal szeretett n�t. Haldokl�sa egyben n�sz�nneps�g. A k�vetkez� �vben, harmincegy �ves kor�ban meghal. Filoz�fiai sejtelmei alkalmasak m�g egy enyhe misztik�val val� j�t�kra is, de nem annyira vall�sos �s nem annyira vall�stalan, hogy versei ak�r erre, ak�r arra ir�ny�ts�k vagy �ppen vez�relj�k a lelkeket. Kritik�i �s irodalmi elm�lked�sei nagy hozz��rt�sre, �rz�kenys�gre, elm�ly�lts�gre vallanak, ugyanolyan m�gonddal k�sz�ltek, mint k�ltem�nyei. De ezekb�l sem bontakozik ki egy b�rki sz�m�ra ir�nymutat� eszt�tikai vil�gn�zet, azon t�l, hogy j� �lm�ny sz�p k�nyveket olvasni. Dsida gy�ny�rk�dtet, ezt azonban a legm�v�szibb sz�nvonalon, mindig �des gy�ny�r�s�get szerezve olvas�inak. �gy v�lem, Dsida Jen�t szeretni kell, �s neh�z is elk�pzelni olyan versolvas� embert, aki �t ismerv�n, ne z�rn� sz�v�be, �s ne �rezn� j� bar�tj�nak az �let oly sok j�t �s oly sok rosszat k�n�l� kalandjai k�zt. Dsida - �sszes / versesk�tetek, m�ford�t�sok /:        Dsida Jen� Bar�ti K�r honlapja: Vallom�s �lek, mint szigeten. Mindennap t�rdre kell hullanom. Kiv�led semmi sem �rdekel. Kih�lhet m�r a nap, lehullhat m�r a hold, e zeng� t�lvil�g mag�ba sz�v, felold. �des illatai, k�l�n�s f�nyei vannak. �s szigor� boldog t�rv�nyei. Mit m�shol ketyeg� kis �ra m�reget, itt melled dobaja m�ri az �veket s ha sz�lasz, mindegyik puh�n, r�vedez�n ejtett ig�d ez�st vir�g lesz k�k mez�n �s s�hajod a sz�l, mely f�rtjeimbe kap �s arcod itt a hold �s arcod itt a nap.

   

Megint csupa k�rd�s

H�t nem volt boldogabb az �si Semmi
az �j semmin�l, mely valaminek
tudja mag�t?
Mi�rt kellett b�gyadt mosolyg�sainknak
�nmagukra �bredni�k az �let �gy�n?
Mi�rt d�nget�nk v�res �k�llel, eszeveszetten
olyan kap�t, melynek csak egyik p�ntja
sok ezer fekete m�rf�ld?
T�li est�ken keservesen �nekelve,
�seink �s d�dunok�ink haj�b�l
mi�rt fonjuk az �let hossz� k�tel�t?
Mi�rt faljuk fel egym�st
akkor is, ha nem vagyunk �hesek
s mi�rt pattan fel g�ggel a gerinc�nk,
ha v�gig�tnek rajta?
S mi�rt nem akarunk lefek�dni �sszel
hullott levelek k�z�, mint aszott szem�t
a sepr� al�?
Nagy kerek szemmel is m�rt n�z�nk vakon
a forg�szelek t�tong� sodr�ba?
S mi�rt l�t kicsivel t�bbet az ember,
ha cs�ndesen �l egy percig... �gy...
s beh�nyja a szem�t?...

Esti te�z�s

Az �donm�v� �ra ver,
a mennyezeten p�kok sz�nek.
Homlokodon b�nat hever,
b�nata �zvegy, n�ma n�nek,
          ki fogyton v�knyul, mint a hold,
          mert arra gondol, ami volt
          s huny� t�zn�l fonnyadva f�zik
          �s arra gondul, aki holt,
          m�g z�ld, nagy�rny� l�mpa mellett
          mag�nyosan, csendben te�zik.

S akkor j�v�k. Halk nesze sincs
saruimnak, mikor bel�pek.
Nesztelen moccan a kilincs,
borzadva n�znek r�m a k�pek.

- �n is te�zom, kedvesem... -
mondom l�gyan �s kedvesen.
A h�nyt par�zsnak l�ngja t�mad.
�s felakasztom csendesen
k�k sapk�d mell� a fogasra
f�nyl�, mennyei gl�ri�mat.

Leselked� mag�ny 

�s egyszer, tudom, te is elm�gy
a nyughatatlan �rnyak �tj�n.
Mogorva lesz, �res �s �rtelmetlen
a h�baguggolt kis fagyos fah�z.

T�rva felejted az ajt�t.
K�ntr�l beszit�l, borzongat a k�d
s az esti sz�l bez�g, bes�r
a v�gtelen fjordok fel�l.

Egy elfelejtett k�pedet
felakasztom a deszkafalra,
�r�km�csest gy�jtok el�be...
�s cs�ndesen a k�sz�bre �l�k.

 

T�parti k�ny�rg�s

Ez pusztul�s. Beteg vil�g.
Beteg vil�gban b�na ember. Zil�lt ligetek z�rren�se. Utols� f�ny. S�t�t november.

� j�jj velem, ne hagyj magamra
e r�m�let vigyorba z�ll�tt id�szak�n! Hallom z�r�gni a korhadoz�, g�rbe k�ll�t,

mely a fut� f�ld kerek�t
t�tov�n fogta eddig �ssze s m�r sz�tomol, hogy utas�t �rkok szenny�ben megf�r�ssze.

Ez nem neg�des jajgat�s,
finomkod� po�ta-l�rma, de fejem f�l�tt penge leng s fejem alatt kigy�lt a p�rna.

Kusz�lt k�r�vet, parab�l�t
cirkalmoztam �s l�ni�ztam. Nem tudom hol, a sz�m�t�st �sszezavartam, elhib�ztam

s most m�r nincs t�bb� elme, hogy
a rend bog�val �sszek�sse e r�mb�zott, romolt vil�got, mely belefut az �st�k�sbe.

T�rt homlokomon t�voli
l�ngok visszf�nye v�ltakozva lobban s kialszik. Irgalomtelt angyalra v�rok, h�tha hozna

valami enyhe-lanyha m�rget,
amelyt�l csapzott-f�rt�, cs�nya fejem elalv� lassus�ggal v�lladra esne s ott kih�nyna.

Vagy - fuss velem, hiszen szeretsz.
T�n gy�gyul�s �sparkja v�r itt: sz�vedre b�zom magamat, l�gy most okos �s t�gy ak�rmit.

N� vagy �s volt�l kisgyerek
s fels�rt�l bizony�ra �jjel, melletted l�tva b�budat lyukas, t�rt porcell�n-fej�vel.

Mit tett�l akkor? �, ha most
eszedbe jut, pr�b�ld meg �jra! M�velj csod�t, t�z gy�nge ujjad legyen gy�gy�t� Isten ujja,

v�gy valahol var�zsragaszt�t,
l�ssam magamat �jra �pen, e sok riadt, repedt szil�nkot egy darabban �s emberk�ppen! -

Ez itt a park s ez itt a t�.
M�r nem s�rok �s nem menekszem, t�rt�njen b�rmi mindenekkel, f�radt vagyok, a padra fekszem, -

n�zd: a megtestes�lt betegs�g,
gig�sz beteg a t�rpe padk�n; milli�rd ember v�rja benne, hogy k�nnyes k�nja elapad t�n

S te csak magad vagy, �desem.
Van-e szersz�mod; mely kiv�gn� e duzzad� daganatot? Tedd a vil�got orvoss�gg�

�s add be az emberfi�nak! -
meleg felh�kb�l adj kab�tot a sz�thull�, szeg�ny betegre, ki betegen is csak bar�tod

teremts neki tavaszt, ha tudsz,
ezer vigy�z� vir�gm�ccsel s k�sz�ts te�t a parki t�b�l, ha fuldokolva felk�h�csel,

bodzate�t a parki t�b�l,
cs�sz�je, krist�lly� meredve, maga legyen a t� kerek kavicsos-�bl�, tiszta medre,

�s facsarj h�s citromlevet,
savany� f�nyt a s�rga napb�l, mely �ri�s cs�sz�nk f�l�tt ring-leng �s b�gyadtan barangol,

s a mesebeli h�sz�n hatty�t,
mely most suhogva v�zbe ugrott, s�llyeszd el benne olvad�n, mint feh�r, �des kockacukrot...

Menni kellene h�zr�l h�zra

Nem �gy kellene h�v�s, �rnyas
szob�b�l, k�nyelmes �r�asztal
mell�l sz�lani hozz�tok, j�l
tudom. Menni kellene h�zr�l
h�zra, v�rosr�l v�rosra, mint
egy izzadt, f�radt, fanatikus
csavarg�. Csak k�t �g� szememet,
szakadozott ruh�mat, porlepett
bocskoromat h�vni bizonys�gul
a szeretet nagy igazs�ga mell�.
�s rekedt hangon, f�lig s�rva,
kiab�lni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
t�rt sz�veket dr�tozni, dr�tozni!

1930

Megbocs�tod-�?

Sz�l vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy port h�ntettem �gsz�nk�k szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy leperzseltem h�feh�r karod?

�sz vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy ingv�lladra t�rt levelet sz�rtam?

F� vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy megcsiklandtam r�mtipr� bok�dat?

V�z vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy �ztattalak forr� k�nnyes�ben?

�rny vagyok.
Megbocs�tod-�,
hogy v�letlen�l arcodra vet�dtem?

  

Jegeny�k

Figyelted-e
sz�lben a f�kat?
A k�t jegeny�t
n�zd csak a kert
k�zep�n, ama k�t
ny�l�nk jegeny�t.

Z�mm�g a t�vol
torka, s�v�lt
az �sz szele,
borzong a f�ld
s a k�t sud�r fa
b�logat �s leng.

Jobbra az egyik,
jobbra a m�sik,
balra az egyik,
balra a m�sik;
egyforma �temre
ringanak �k.

A l�gben, a sz�lben,
fent, odafent
egyszerre tagadnak
s intnek igent
�s - jaj, sose tudnak
�sszeborulni...

Tavalyi szerelem

Eml�ke visszacsillog
s olykor arcomra t�z,
arcomra, mely fak�
s elm�lt �vekbe n�z.
F�nyes volt, mint a csillag,
forr� volt, mint a t�z,
feh�r volt, mint a h�
s �des volt, mint a m�z.

M�g n�ha visszacsillog,
de m�r nem b�nt, nem �z,
enyh�n simogat�,
mint h�s, testv�ri k�z:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a t�z,
elolvadt, mint a h�
s megromlott, mint a m�z.

  

�t a K�lv�ri�ra

Reszket�, enyhe f�ny sug�rzik.
Egy felh� lassudan megyen.
A l�lek f�j, a f�ny sug�rzik.
Valaki ballag a hegyen,
h�s homlok�r�l f�ny sug�rzik
s szem�t leh�nyja - �gy legyen!

Elsz�llt szerelem illat�t�l
k�v�r �s f�szeres a l�g.
Halott szerelem illat�b�l
soha, de sohasem el�g.
Boml� szerelem illat�b�l
sejti a sz�v, hogy itt a v�g.

A seb sz�p cs�ndesen begy�gyult,
- �, angyalok, b�s, k�k szeme -
a seb m�r nem sajog, begy�gyult,
- �, halkan b�g�, m�ly zene! -
a seb m�r r�gesr�g begy�gyult
�s mintha m�gis v�rzene.

Valaki l�pked, felfel� tart.
Boz�t k�zt v�g mad�rsereg.
Valaki lassan felfel� tart.
T�visr�l v�rharmat csepeg.
Valaki fel, a cs�cs fel� tart,
hogy �nmag�t feszitse meg.

Nagycs�t�rt�k�n

 A sz�l suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyarg�s �ton, �ltal az erd�n
t�m�ttsor� f�kly�sok j�nnek.

Testemet �tel�l adtam,
v�remet italul adtam,
k�nnyel mostam meg l�baitokat;
M�gis egyed�l maradtam.

Hajnal-dereng�s borzong
a s�t�t lombokon.
Jud�s ut�n, �ltal az erd�n
s�t�narc� f�kly�sok j�nnek.

Testv�reim, tan�tv�nyaim!
�gigny�l� kem�ny kereszten
holnap meg�lnek engem!
�s ti alusztok, m�lyen alusztok!

1929

Krisztus

Krisztusom,
�n leveszem k�pedet falamr�l. Torz
hamis�t�snak �rzem vonalait, sz�neit, sohase
tudlak ilyennek elk�pzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyog� k�kszem�nek, ilyen j�llakottan
der�snek, ilyen kitelt arc�nak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett r�zsa.
�n sok �jszaka l�ttalak m�r, hallgattalak is
sz�mtalanszor, �n tudom, hogy te egyszer�
volt�l, sz�rke, f�radt �s hozz�nk hasonl�.
�lmatlanul csavarogtad a sz�mkivetettek
�tj�t, a nyomor, az �hs�g siralomv�lgyeit
s gy�tr� aggodalmaid horizontj�n m�r az eget
nyaldost�k pusztul� Jeruzs�lemed l�ngjai.
Hangod f�j� hull�mokat kavart, mikor
a sok besz�d ut�n rekedten �jra
sz�lani kezdt�l. Megt�pett �s sz�nehagyott
ruh�don vastagon �lt a nagy �t pora,
sov�ny, sz�lt�l-napt�l cserzett arcodon
bronzv�r�sre gy�lt a s�rgas�g s k�t
par�zsl� szemedb�l sisteregve hullottak
borzas szak�lladra az Isten k�nnyei -

 

�reg post�s a v�ros v�g�n

Az �reg post�s
haza tart.

Arc�n alkonyi f�ny.

Borraval�t ma sem kapott
sehol szeg�ny.

Pedig a le�nya nagyon beteg.

A porba
k�t nagy csillag:
k�t k�nnye pereg.

Az utcasepr�

Hajnal. Dudolva ballagok
hazafel� sok apr�-csepr�
dallal sz�vemben. R�mk�sz�nsz,
te szeg�ny, piszkos utcasepr�.
Oly tisztess�gtud�n k�sz�nsz,
m�g k�r�lted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
al�zattal �s szeretettel.
Meg�llok �s eln�zem sok�
zs�ros, bar�zd�s arcodat,
g�mberedett, nagy kezedet,
torzonborz s�rga bajszodat
f�l�tte a p�linka-g�zzel.
...�t l�tom most, a mennyeit
benned, � rongyos utcasepr�,
ki sepred a f�ld szennyeit,
ki vil�g b�n�t elveszed
�s j� vagy minden emberekhez...
Testv�r, ha az �dv�ss�gre jutsz,
r�lam el ne feledkezz!

Vajon hol j�r?

Hiszen ismert�tek a mosolyt!
Feh�r �s gyapjas b�r�nyka volt,
nem hasonl�tott a bivalyfekete
s�r�shoz, a cinikus, r�kaveres
kacajhoz sem. Most elveszett.
Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta,
olyan �szinte, szel�d �s meleg
volt. Most elveszett. S odak�nt m�r
esteledik, farkasok �v�ltenek
mindenfel�, k�s�rtetek j�rnak
a v�rosv�gi elhagyott romokn�l,
k�sz�l� vihar lengeti a f�kat,
a kapukat is be kell z�rni,
a gyerty�kat is meg kell gy�jtani.
Vajon hol j�r, hol reszket, milyen
vadon erd�ben b�get �s s�r ut�nam?

1928

 

Valami elt�r�tt

Az �szi alkony m�ly, par�zna
v�ggyal sim�l a hegy f�l�,
beteg sz�lben liheg
a hamvad� nap parazs�ra.

Sok v�n, es�locsolta h�znak
fal�n rikolt a nyomor-plak�t.
Aut�buszokon v�zna emberek
d�c�gve f�znak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfi� a sz�v�t fogja,
a toronyra n�z, a leveg�be:
�gy f�l, hogy �sszeomlik.

Senki se tudja, mit vesz�tett,
de a s�tat�ren, a h�d alatt,
az �gyban, a cs�kban, a zseb�ben
valamit mindenki kutat.

Valahol valami elt�r�tt,
valahol valami nincsen rendj�n.
...K�nn a hat�rban Kain zokog
a holt �bel f�l�tt.

Sz�raz �g

Sz�p, lankadt novemberi gally,
j� b�nat tiszta, lass� m�ve,
kir�l lev�lt a r�pke raj
s alatta hajl�, sz�raz �ve
maradt h�s, haldokl� kezeknek,
mag�nnyal d�s �s koldus �g,
melyen csak eml�kek rezegnek:
elv�gezett szomorus�g! -

mi�rt vettelek �szre ma
tal�n el�sz�r �letemben,
mint sokszor elhadart ima
szav�t, amely az �rtelemben
tartalmat nyer �s felvil�gol?
Mi�rt nincs m�s rajtad kiv�l
szememben ebb�l a vil�gb�l,
mely els�t�t�l �s kih�l?

 

Istenem, ki j�rt itt?

J�v�k sz�vemmel a havas hegyekb�l.
A g�rbe hold z�ld-s�rga sugara
bef�nyli halk, mag�nyos h�zamat.
S el�tte, �me, titkos l�bnyomok.

Rozsd�s kulcsom nyiszogva s�r a z�rban,
de a meszelt fal �nnepi feh�r,
de a k�sz�b nedves-tiszt�ra s�rolt
�s furcs�n csillog a kopott kilincs.

Meleg fogad �s hervad� vir�gszag.
Fak� arck�pek t�rt szem�n mosoly.
A t�z dalolva �s kacagva pattog
a kandall�n. Ki rakhatott t�zet?

�j olaj serceg l�mp�som begy�ben,
�gyam h�s, s�ma gyolccsal h�vogat
s nini, �reg p�rn�m is duzzad�
�s habfeh�r. �gyat ki vethetett?

Az asztalon nyitott k�nyvek, f�zetk�k
elhintett szirmok k�zt derengenek,
halv�nyan, mint a f�lszeg, kedves �lmok,
amiket elfelejt�nk hajnalig.

K�l�nben senki. Z�ld hold sz�ll az �gen,
bef�nyli halk, mag�nyos lelkemet.
�s �n t�n�dve �l�k �gyamon:
Vajjon ki j�rt itt? Istenem, ki j�rt itt?

Te harangozol

Hunyd be a szemedet a dombtet�n.
Megindulsz lassan az �rben, a k�k
leveg�ben, az �szi lombok hervadt
szag�ban. El�bb cs�ndes �sz�ssal,
leng�ssel jobbra-balra, azt�n sz�d�letes
gyorsas�ggal, k�pr�zatos �vben
messzire lend�lsz, titokzatos sz�lak
tartanak, azokon himb�l�zol
�desen, f�j�n, rettenetesen.
�s delet kongat a falu harangja,
�s minden kondul�ssal egyre biztosabban
�rzed, hogy te vagy a harang nyelve,
�s az eg�sz mindens�g k�k bur�ja:
egy �ri�s harang. �s �bl�s kong�ssal,
testeddel, v�reddel, eg�sz val�ddal
te harangozol az eg�sz vil�gnak.

1929

Meghitt besz�lget�s a verand�n

Csod�latosan b�k�s d�lut�n.
Benne van teljes �let�nk.
�l�nk egym�ssal szemben,
besz�lget�nk.

Egyszer� �s j� vagyok,
mint vil�g f�l�tt lebeg�
mad�r. Te �tl�tsz� vagy,
tiszta, mint a leveg�,

mint �vegkors�nk friss vize,
melyen �tcsillan a nap.
�n szomjas vagyok
s te nem tagadod meg t�lem magadat.

Szerelmes aj�nd�k

Vers helyett szivesen sz�n�k ma lompos
sz�nyeget puha gyapj�b�l szob�dba,
pomp�s Perzsia sz�z mes�s sz�n�vel
�kes kis terit�t, d�s-borzosat, mely
tiszta �gyad el�tt heverne mindig.
Reggelente, mikor lel�psz az �gyr�l
s lenge inged alatt t�zelve borzong
�lmos tested a h�v�ses hom�lyban,
tenn�d r� puha l�badat mez�tlen.
S m�g csiklandva bec�zi b�rsonybolyha
zsenge talpadat �s meleg bok�dat,
b�gyadtan bizseregve �nre�m �s
szomjasan tapad� sz�jamra gondolj.