Ludwig van Beethoven német zenszerző (1770-1827) Beethoven idézetek Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?! Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak. A szellemnek, a munkálkodó szellemnek nem volna szabad nyomorúságos szükséghez kötve lenni. A zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia. Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek... Bátorsággal minden elérhet az ember, ha jogos. Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit. A gyűlölet magától visszaszáll azokra, akik táplálják. A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra - a munka. Nincs tűrhetetlenebb dolog, mint amikor az ember önmagának kénytelen szemrehányást tenni saját hibái miatt. A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából. Be akarom bizonyítani, hogy az, aki jól és nemesen cselekszik, emellett még a méltatlanságot is el tudja viselni. (Bécs város tanácsához 1819. február 1-én.) Tegyünk jót, ahol csak lehet, szeressük mindennél jobban a szabadságot, ne tagadjuk meg az igazságot soha, még a trón előtt sem! Vállald alázattal sorsodat; nem élhetsz magadnak, hanem csak másoknak; másutt, mint művészetedben nincs számodra boldogság. Istenem adj erőt, hogy legyőzhessem önmagamat! A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék. Részletek Beethoven leveleiből Nyomorúságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok... Nagyon gyakran megátkozom létemet... Plutarkhosz megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok a sorsommal; de vannak az életemnek pillanatai, melyekben én vagyok Isten legnyomorultabb teremtménye... Lemondás! Milyen szomorú menedék! És mégis az egyedüli, ami számomra megmaradt! (Részlet egy 1801-ben írt, Wegeler doktorhoz címzett levélből. ) Nálam a jelszó mindig: Nulla dies sine linea, és ha szunnyadni is hagyom a múzsát, az csak azért történik, hogy azután erőteljesebben ébredjen fel. (Részlet egy 1826-ban írt, Wegeler doktorhoz címzett levélből). Részletek a heiligenstadti végrendeletből (1802. okt.6.) "Ó, ti emberek, ti, kik engem izgága, konok vagy gyűlölködő embernek véltek vagy neveztek, mily igaztalanok vagytok irányomban, nem ismeritek titkos okát annak, amit látni véltek. Szívem és elmém gyermekkoromtól fogva szomjúhozta a jóindulat gyengéd érzelmeit, de bátor cselekedetekre is mindig készen álltam. Ám gondoljátok csak el, hogy hat esztendővel ezelőtt áldatlan kór támadott meg, amely értelmetlen orvosok kezelése folytán csak elmérgesedett; gyógyulásom reményében mindig újból csalatkoztam, végül szembenézni kényszerültem egy állandósult bajjal (melynek gyógyítása talán évekig tarthat, talán lehetetlen)..." "Nekem, aki tüzes, élénk temperamentummal születtem, sőt, aki a társaságbeli vidám szórakozásokhoz is vonzódtam, mégis korán el kellett különülnöm, életem magányosan tengetem, s ha egyszer-egyszer túltettem volna magam mindezeken, jaj, be keservesen löktek vissza ilyenkor rossz hallásom fokozódóan keserves tapasztalatai - mert hát nem tudtam rászánni magam arra, hogy ekként szóljak az emberekhez: "Beszéljetek hangosabban, kiabáljatok, mert én süket vagyok!" Ó, hogy is lett volna lehetséges, hogy felfedjem egy olyan érzékem fogyatékosságát, amelynek épp nálam tökéletesebbnek kellene lennie, mint másoknál, amelynek valamikor a legnagyobb tökéletességig voltam birtokában, oly teljességgel, amilyennel az én mesterségemben bizonnyal kevesen rendelkeznek és rendelkeztek valaha. - Ó, erre nem vagyok képes, ezért bocsássatok meg nekem, ha most félrevonultan láttok, miután boldogan vegyültem közétek. Szerencsétlenségem kétszeresen kínoz, mert ráadásul még félreismernek. Nekem az emberi társaságban, emelkedett beszélgetésekben, kölcsönös bizalmasságban lelhető felüdülés már nem lehet osztályrészem... száműzötten kell élnem..." "...nem könnyű feladat ez, s művésznek nehezebb, mint bárki másnak. Istenség, Te belém tekintesz, Te ismersz és tudod, hogy emberszeretet és a jótevés hajlama lakozik bennem..."    Beethovenről - más zeneszerzők:  "Amilyen nagy a szelleme és szíve, olyan kicsiny ő maga; alacsony, barna, himlőhelyes ember, az a fajta, amit csúfnak neveznek, de mennyei szép homloka van, amelyet a harmónia oly nemesen boltozott, hogy legszívesebben megcsodálná az ember, mint valami nagyszerű műremeket; hosszú, fekete haját hátra fésüli. Soha semmiféle uralkodóban nem láttam ilyen öntudatát az erőnek." (Bretano Bertalotti) "Olykor úgy érzem, hogy bennem is lappang valami, de ki tudna Beethoven után még muzsikát írni!?"  (Schubert) "Százesztendős tölgynek százaiból formált óriás betűkkel írjátok nevét valami térségre! Vagy faragjatok egy gigászi szobrot, aminő Borromei Szent Károlyé a Lago Maggiorenál, hogy tekintete, úgy mint életében végigláthasson a hegyláncon. És hajdan, mikor a Rajnát járó hajók idegen utasai megkérdik: ki ez a titán? - hadd tudjon válaszolni minden gyerek: ez B e e t h o v e n..." ( Schumann ) "Aki utána jön, nem folytathat, hanem elölről kell kezdenie mindent, mert elődje csak ott állt meg, ahol a művészet maga véget ér." - mondta gyászbeszédében Grillparzer, a költő Beethoven temetésén.

   

A honlap létrehozója, aki első lépéseim irányította : Bolyka

Aki a honlap- és képszerkesztés rejtelmeibe beavatott, "mentorom": Zsóka



Hálásan köszönöm nekik!